Dead Rising 2 és Resident Evil 5 borító

Leírás:

Amikor elkap a lelkesedés

Nagyon vártam már hogyan fog folytatódni Chuck, és piciny kislányának a története, ami egészen pontosan három évvel játszódik a Still Creek-i események és öt évvel az első rész után. A kezdés, ahogyan reméltem, kellően beteg volt, és amolyan klasszikusan japános: rögtön bele a közepébe, nincsen megállás! A jól begyakorolt receptek szerint össze is hegesztettem magamnak pár jó kis kombófegyvert, majd felfedeztem pár újat is (tolókocsi+fűnyíró, elemlámpa+ékszerek, lézerkard módjára, játékhelikopter+machete, és még sorolhatnám a viccesebbnél viccesebb fegyvereket), és nekiláttam a végeláthatatlan zombihentnek. A látvány impresszív, a grafika sokat javult és közben azok a tipikus kellemesen nyárspolgári bevásárlóközpontos zenék…Ez az egész hatalmas hangulatot varázsol a szürke hétköznapjainkba.


Lehetőségünk van arra, hogy kettőtől négy személyig terjedő, ugyancsak rendkívül beteg, úgynevezett TIR (Terror is Reality) műsoron belül online is próbára tegyük képességeinket, ahogyan arra is, hogy egy havert meghívva közösen aprítsuk szegény kóválygó élőhalottakat. Ez mind-mind nagyon szép és jó dolog, mondanom sem kell, hogy a játék azonnal magába szippant minket, és elragad a tömény élvezet…


DE aztán…

… nagyjából egy óra játékidő után kezdenek jönni a pofonok, melyek sorozata szinte sose áll meg, csak jön egyik a másik után, és mi nem hisszük el, ami velünk történik. Az egész ott kezdődik, hogy nem kell hozzá sok idő, míg észrevesszük, hogy ez bizony szinte teljesen ugyanolyan, mint az első rész volt. Csupán a textúrák minőségét javították fel, és párat kicseréltek, még maga Fortune City, aminek egy komplett szórakoztató központnak kéne lennie, is leginkább csak egy újabb bevásárlóközpont hatását kelti bennünk. Ez persze nem is lenne annyira nagy baj, hiszen szerettük az első részt, jó volt az. De azok a változtatások, amiket az újdonság érzésének megteremtése miatt eszközöltek, nem igazán váltak be. Az ég világon minden időre történik, tulajdonképpen az egész játék másból se áll, csak abból, hogy fejvesztve rohangálunk fel alá, mint a mérgezett egerek, mert eleinte csak nehezen, később pedig már teljes mértékig lehetetlen módon leszünk csak képesek mindent megcsinálni, amit szeretnénk. Mert adott a sztori ugyebár, amikor különböző helyeken nyomozgatva célunk a nevünk tisztázása, majd a végső menekülés, de ezen felül ott lesznek a túlélők, akiket marha jó lenne megmenteni, ha már egyszer túlélték ezt az egész borzalmat, és persze minden egyes nap Zombrexet (zombivá válás elleni gyógyszer) kell vinni gyermekünknek, különben meghal szegény.  Majd előkerülnek mindenki nagy kedvencei, a pszichók is, akiknek a legyőzése igencsak nehézkes dolog, főleg ha nem ismerjük a módját, és főleg, ha az idő folyamatosan ott liheg a nagyunkban, egyfajta betontömbként nehezedve a vállunkra.


Nincs más megoldás, sajnos választani kell. El kell döntenünk, hogy a történet, a túlélők kimentése, vagy pedig az önfeledt zombihent (és minden cucc összegyűjtögetése) lesz-e a célunk, mert minden egyszerre sajnos nem megy, egyszerűen lehetetlen. Kínunkat és elkeseredésünket az se fogja túlságosan segíteni, hogy a készítők úgy, ahogy van kihagyták a checkpointokat a játékból, ha bármi történik velünk, vagy lejár az időnk, nincsen második lehetőség. Bizony, vissza kell tölteni az utolsó mentett állásunkat, mint annak idején a ’90-es évek elején, amikor még a jó öreg PC előtt ültünk és “nyomogattuk az F5-öt”. Sajnálatos módon, manapság az emberek nagyon leszoktak már erről, szóval könnyen lehet, hogy több órás játékunk és fejlődésünk fog kárba veszni csupán azért, mert belebotlottunk valami nagyobb akadályba, vagy éppenséggel lejárt az időnk.


Itt lép be a képbe a játék legbotrányosabb része, avagy a co-op lehetősége, mint olyan. Itt annyi mindent elrontottak, hogy azt se tudom, hol kezdjem a felsorolást. Legyen az első talán az, hogy ha az egyik játékos belép a menüjébe, vagy urambocsá’ meg akarja nézni a térképet, akkor bizony a másik játékosnak is megáll a játék. Ez így, 2010-ben, amikor az emberek már az öt másodperces töltési időt is soknak tartják, olyan szinten idegtépő, hogy arra szavak nincsenek. Apropó töltési idő: hiába hatalmas a bejárható terület, ha egyszer ettől leginkább csak a hajunk fog kihullani, hiszen minden nagyobb zónába történő belépéskor a töltőképernyőt fogjuk nézni, abból is azt a jó bő 3-4 perces fajtát, hiába raktuk fel a stuffot a vinyóra… rettenetes!


Ezzel nincsen vége ám! Ha egy co-op mecsben mondjuk elérkezünk egy pszichóhoz, és úgy döntünk, kimentjük az állást -hiszen semmi kedvünk nincsen az elmúlt két órát elbukni, ahogyan a szintlépéseinket sem-, akkor azzal a kellemetlen meglepetéssel fogunk találkozni, hogy minden mentés után kidobja a vendég játékost a program. Aki lyenkor elveszti minden egyes fegyverét is ami nála volt… jó, oké, rendben van, nem gond, ezt is meg lehet oldani, hiszen a bent maradt játékos felveszi a másik dolgait és visszahívja barátját újra a meccsbe. Igen, persze, csak éppenséggel a legtöbb esetben ilyenkor eldob minket a stuff egy hibaüzenettel, aminek az egyetlen orvosolható megoldása a kilépés, majd újrakezdés lesz. Még nem volt elég? Rendben. Akkor a következő finomság; történetesen az, hogy megmagyarázhatatlan okokból kifolyólag sajnos sebezzük a társunkat, ami egy olyan játékban, ahol a legnagyobb élvezet a tömegben való hentelés szokott lenni, nem igazán élhetjük ki magunkat, mert sajnos könnyen lehet, hogy a cimboránkat fogjuk tarkón csapni. Ez talán még nem is lenne akkora baj, ha mondjuk legalább egy boss fight alatt ki lenne kapcsolva ez a marhaság, de nincsen így. Egyszerre nem tudjuk csapkodni a bosst, mert akkor egymást is sebezni fogjuk, tehát egyet lépünk előre, és kettőt hátra.


Bizonyára vannak még olyan dolgok, amiket kihagytam, de gondolom ennyi is elég volt ahhoz, hogy lássátok, a játék rettenetesen félmunkának tűnik, és a bétatesztereket konkrétan be kéne dobni egy zombikkal teli arénába, hogy boldoguljanak maguk egy papírkéssel a zsebükben. Rettenetes, borzalmas, és valószínűleg az egész cím bukását fogja okozni ez a sok kellemetlenség.


A Dead Rising második része tipikusan jellemzi a Capcom jelenlegi üzletpolitikáját, aminek eddigi jeles képviselője a Lost Planet 2 volt. Ami a nextgen hajnalán hatalmas nagy címnek és élménynek számított, az ma már sajnos csak egy középszerű kategóriába sorolható termék. A Capcom ezzel sajnos nem törődik, egyedül csak a grafikát képes feljavítani a nagy címeinél, de minden más csak másodlagos. Hiába találtak ki remek fegyvereket, hiába élvezetes még mindig zombit hentelni, ha ennyire bugos egy játék, ha ennyire nem képes szinte semmi újdonságot felmutatni. Igazán példát vehettek volna egy Uncharted 2-ről, egy Metal Gear 4-ről, vagy éppenséggel a Halo Reach-ről. Megelőlegeztem neki egy hét pontos értékelést, mert abban reménykedek, hogy egy tapasszal meg fogják oldani ezeket a rendkívül bosszantó hibákat, de attól még az időre menő játékmenet, az igazi újdonságok hiánya meg fog maradni, ahogyan az is, hogy az emberek többségének nagy csalódás lesz ez a cím. Én úgy gondolom, hogy csak és kizárólag a hardcore rajongók lesznek elégedettek, mindenki más vagy a kukába, vagy pedig a bolhapiacra dobja ki legújabb szerzeményét…

(Forrás:http://www.gamekapocs.hu/cikk/1461/dead_rising_2_teszt)

Letöltés:

http://thepiratebay.org/torrent/5827694/Dead_Rising_2_CLONEDVD-INDhttp://thepiratebay.org/torrent/5827694/Dead_Rising_2_CLONEDVD-IND

Videók:

Minimális gépigény:
CPU: Intel Core 2 Duo 2.4 Ghz or better, AMD Athlon X2 2.2 Ghz or better
RAM: 2 GB RAM
VGA: NVIDIA® GeForce® 8800GTS or better, ATI Radeon™ HD 3850 or better
DX: DirecX® 9/10
OS: Windows Vista®/XP, Windows 7
HDD: 8.5 GB free hard drive space
Hang: Standard audio device